Családban marad – Audio Note Cobra
Az Audio Note Uk. Cobra-ról már írtam elég sokat, egészen a kezdetektől nyomon lehet követni, hogy pontosan mi történt. A legutolsó fejlemény ezügyben annyi volt, hogy már hallgatható az erősítő, és gondolom, innen már nem nehéz kitalálni, hogy meg is hallgattam.
Bár még az a vád soha nem ért, hogy csak milliós nagyságrendű készülékeket ajánlok, vagy azokban hiszek, viszont az audiofil kategóriát nem szemlézem, azt viszont bizton állíthatom, hogy legyen ez bárhogy, alapvetően a felhasználóknak szurkolok. A Cobra számomra már az első pillanatban is egy igéretes terméknek tűnt, így a meghallgatás után azt mondhatom, hogy nem csalódtam és nem esett messze az alma a fájától sem, magyarul az AN Uk nem váltotta aprópénzre az eddigi tapasztalatait. Ez persze sok mindent jelent, ami ugye nem tőlem függ, így ebben a posztban inkább csak a véleményemet írnám meg, mindenféle szélesebb látókörű kitekintés nélkül.
Azt első körben még nem lehetett tudni, hogy a nagyüzemi gyártásból adódóan mi lesz majd a végső eredmény, de mivel minden alkatrész nagyjából ugyanaz, az architektúra és a járulékos dolgok kivételével ez egy vérbő AN termék, egyáltalán nem látszik rajta, hogy nem kézzel, egyedileg, rendelésre készült. A kinézete és a megvalósításban gyakorlatilag semmi különbség nincs a többi AN termékhez képest. Ami pedig a hangját illeti, arról kicsit később.
Szóval a Cobra eredetileg és indíttatását tekintve az amerikai piacra készült, az ottani igényeknek megfelelve. Tudatosan nem akarta felvenni a versenyt az olcsó kínai termékekkel, nem annak a rétegnek szánták, aki a chi-fi-vel játszik. Azt gyorsan hozzá kell tennem, hogy a cél eredetileg az volt, hogy a középkategóriás árért – igen, ez itthoni olvasatban relative igaz – valami olyasmit kapjanak, ami már betekintést enged a Note hangzásvilágába. Itt egy gyors kitérőt kell tennünk, hogy érthető legyen.
Aki kicsit is ismeri az Audio Note Uk-t, tudja, hogy nem nagyon érdeklik az aktuális divatok, nem megy a többiek után, a hangkaraktere is egyedi, sokkal inkább a saját elképzelésieket valósítják meg, mint hogy piaci résekben, vagy marketingben gondolkodjanak. A Cobra sem valószínű, hogy gyakori vendég lesz a magazinokban és díjakat sem fog nyerni, ugyanúgy a saját értékesítői hálózaton keresztül lehet beszerezni, mint a többi AN terméket. És azt is ki merem jelenteni, hogy nem egy audiofil erősítő, mint hogy elég messze esik attól a gyakran steril hangzástól, amit én mostanában a legtöbbször hallok.
A Cobra kicsiben tudja azt, amiért a Note-ot szeretik, mármint hogy be tud vonni a zenébe, noha azért nyilván köt néhány kompromisszumot is, lévén csodák nincsenek. Itt azért bizony az alkatrészek az olcsóbbak közül kerültek ki, egészen pontosan azokból, amelyeknek minősége nem érte el azt a szintet, hogy a nagyobb típusokba belerakják.
Persze a Cobra is inkább a kimenőtrafókról és a csövekről szól, ahogy a legtöbb Note erősítő, legalábbis szerintem, de lehet velem nem egyetérteni. A meghallgatásra úgy készültem, hogy nem készültem. Előre szóltak, hogy nem az lesz, amire számítok – mindenből egy kicsit kevesebb és némi visszafogottság, mint az átlag hifiben -, így teljesen elengedetten érkeztem a meghallgatásra.
Eleve a karantén utáni felszabadultságban, ami persze még mindig feszült volt attól a rettenetes pánikkeltő, hisztérikus, és utóbb kiderült, teljesen felesleges félelemérzettől, amit a gyakorlatilag mindenhonnan ezerszeresre felerősített hamis halálfélelemmel telített paráztatás okozott az emberekben, így bennem is.
Vittem pár lemezt, hátha, de sok értelme nem volt, egy idő után minden bent maradt és csak hallgattam, nem volt sem ingerem, sem kedvem váltani.
A Cobra amúgy le sem tagadhatná, hogy push pull kapcsolástechnikát használ és hogy pentódás erősítő, mindez az első pilllanatban kiderül. Ezeket a jellemzőket általában szembeállításokban szoktak felmerülni, mármint, hogy a triódásokhoz képest milyen, vagy azok milyenek ehhez képest. Én eleve nehezen bírom az olyan teszteket , amiben teljesen általános megfogalmazások vannak, hiszen a simaság egy egymilliós és egy százezres erősítő esetében teljesen mást jelent, de hát a kommersz hifi sajtó ugyanabból a 30 jelzőből él harminc éve és köszönik, megvannak.
Nincs objektív mérce a tesztekben, ezt sajnos be kell látni; a zenében sincs, ami az egyik zenésznél piano, az a másiknál már fortissimo. A cintányér peddig addig cseng le, ameddig a hangmérnök akarja. Cobra esete ezt tök jól kihozta, ahogy azt is, hogy mindig valamihez képest viszonyítasz. A valami általában az eddig használt cuccod, illetve annak hangja.
Ilyen értelemben egyébként egy nagyjából jól belőhető, hogy a Cobra kb. hol helyezhető el a képzeletbeli ranglistán – mármint nálam. Az első érdekes megállapításom az volt, hogy nagyon máshogy tálalja ugyanazt, és mégis van egy csomó közös vonás a komolyabb Note erősítőkkel. Próbáltam ezt szétszálazni, de sokszor belezavarodtam, így inkább hagyom. A Cobra elsőre olyan volt, mintha tranzisztoros lenne, mert olyan vérbő hangja van és akkorát rúgnak az attackok. Ezt például egy triódás erősítő teljesen másként csinálja, noha érzetre és mérve is ugyanaz a dinamika.
A Cobra, mint általában a nagyobb teljesítményű erősítők, bizonyos zenéken szinte “kéri” a hangerőt, hangosabban nyílik ki igazán, ott érezni, hogy a tudása legjavát nyújtja. Ez olykor jó, mert az elektronikus vagy éppen az elektromosan erősített koncerteknek és a rocknak például jól áll, de az intimitásnak már nem annyira. A Cobra-val lehet akár vadulni is, nem esik szét és nem kezd el erőlködni sem.
Ez nekem például új volt, én eleve nem hallgatok szinte soha hangosan semmit, sőt kifejezetten idegesíteni szokott, ha valamit ordítattnak. Sőt, szerintem pont fordítva van, ami halkan is jól szól, az feltehetően nem lesz rossz hangosan sem, ez fordítva nem mindig van így. Vannak olyan helyek és alkalmak, ilyen például a mozi, vagy egy fesztivál, amit azért kerülök, mert a pocsék minőség elkezd zavarni és nem tudok tőle elvonatkoztatni. A házi mozit kifejezetten utálom. Mi a hervadt heréért kell a karambolokat és egyéb parasztvakításokat ötszáz decibellel az arcodba tolni? És mi ebben az élvezet? Annál sincs rosszabb, amikor a Media Marktban valamelyik félkegyelmű rádugja ezekre az egybevackokra a telefonját és elkezdi felhangosítani, mert szerinte akkor derül ki, hogy szól, ha üvölt és közben torzít, mint a meszes.
A másik halálom a sörfesztiválon fellépő rezesbanda egy darab aktív hangfallal erősítve, vagy éppen minden futóverseny örök klasszikusa az AC/DC Thunderstuck, miközben a szpíker azt ordítja a mikrofonba, hogy SZUPEROK vagytoooookk!
A Cobra az AZ sorozat hangfalaival meglepően jól tud együttműködni. Állítólag a nagyobb dobozokat is elbírja, de ezt nem próbáltuk ki. Az biztos, hogy a komolyabb kábelezést meghálálja, de arra ügyelni kell, hogy a basszus ne legyen sok, mert a Cobra egyetlen hátránya éppen ez: az alsó vég, ami nem elég tiszta és hajlamos egy kicsit összemosni a basszusmeneteket. Mindez egyébként az elektronikus zenénél volt a leginkább észrevehető, ami azért is érdekes, mert éppen itt nem szokott feltűnni – ez elég sok mindent elmond a felbontásról.
Amit még mindenképpen meg kell említeni, hogy a hangszeres zenék közül mindaz, amiben gitárok vannak, milyen jól szóltak rajta. Ennek szerintem egyértelműen az az oka, hogy ezek a csövek és úgy általában az architektúra többnyire gitárerősítőkben terjedt el, és ezt – mondjuk úgy – nem tudja letagadni. Ami még feltűnt az a középsáv, főként az énekhang és a térérzet, vagyis a levegőssége. És itt kell akkor lemanetálni azon, hogy miért lóg ki a Cobra szerintem az audiofil kategóriából.
Ezen a két ponton érezni igazán, hogy a Cobra “családban marad”, mert a finomságok kivételével simán hozza az AN által megütött és önmaga számára megalkotott mércét. Ilyen értelemben a Cobra léte és célja egyértelmű, az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire fog a mezei felhasználónak átmenni.
Ugyanis – és ebben sajnos nem értek egyet Qvortruppal, aki mélyen hisz abban, hogy a közönség tudja mi a különbség a jó hang és a kevésbé jó között -, szerintem ez már inkább értékesítési kérdés. Én ennél sajnos földhözragadtabb vagyok, mert úgy gondolom, hogy a többség – hiába hívja magát audiofilnek – azt veszi, amire rábeszéli a kereskedő, meg saját maga, az alapján, amit mások mondanak vagy amit éppen olvas a fórumban.
És persze az sem árt, ha a készülék fotójára rá van fotosoppolva néhány plecsni, amiről nagyjából mindenki tudja, hogy egy egyszerű fizetett marketing. Kit érdekel, hogy idén melyik autó lett az év autója? És nyilván azzal sem árulok el túl nagy titkot, hogy a kiváló magyar termék jelölésnek is csak ára van, tartalma és minőségjelző értéke nincs.
Ha innen nézzük, akkor a Cobra a XXI. századi Audio Innovations, amely cég ugye azt a nemes célt tűzte célul, hogy jó minőségű csöves erősítőket fog gyártani nagyon zenei hanggal, nem túl drágán. Ez ugye sikerült is neki, de a történet végét ismerjük. A Cobra kvázi az Innovations hagyományait viszi tovább, de a mostani követelményekhez, igényekhez alakítva – nagyobb teljesítmény, távirányító, kellő dizájn, sok bement és persze – opcionális – USB DAC. Ez ugye még mindig nem egy zene szerverrel egybeépített előfokkal kombinált DAC, amit mostanában sokan csinálnak, de hát így is sokkal “modernebb” és felhasználóbarátabb a cég többi termékénél, amelyeken a négy gomb is soknak tűnik és még mindig nem adnak hangszórósejmet a hangfalaikhoz.
Az Innovations-ök kifejezetten jól mentek annó itthon, még a késői kínai Alto család is, ami szerintem sose volt olyan jó, mint ahogy elterjedt róla. Ott is az illesztésben volt a trükk, és pont AN AZ 2-vel meg egy csomó Kondo kábellel demózták. Erre a Cobrának nincs szüksége, hiszen simán hozza a szintet, ami persze nem véletlen, nagyon sokat fejlődtek az elmúlt időszakban az alaktrészek, sokkal jobban lehet őket egymáshoz illeszteni.
Kiváncsi leszek, ez a “sors”, vagy inkább jövő vár-e a Cobra-ra is. Szerintem megérdemelné.
http://www.audionote.eu/
Az Analog Voice várja látogatóit a Crowne Plaza Budapest Hotel, első emeleti 114-es szobájában.
